"Medencék, gólok, pofonok..."

Eldőlt. Eldöntötték. Izgalmas meccs volt, kár, hogy vége van ennek a szériának. Egy ki-ki meccs a végére még illett volna, de akkor kicsit önzőek lennénk. Ugyanis saját szórakozásunk érdekében megfosztottuk volna a Vasast megérdemelt bajnoki címétől. Az egrieknek - az első csatát leszámítva - a negyedik meccsen volt a legtöbb esélyük a győzelemre. Több okból nem tudtak vele élni: 1. Kulcsjátékosaik nem fogtak ki jó napot. Sem  Biros, sem Kis Gábor, sem Nyéki Balázs, sem Kiss Csaba, sem Varga II, sem Szécsi a kapuban nem alkotott maradandót. Kivétel Decker Ádám és Aaron Feltham. Decker ráadásul nem csak két gólt lőtt, hanem Steinmetz Ádámot is hatásosan gyötörte. 2. Idegenben voltak. Bár ahogy azt már megénekeltük, a Komjádiban amúgy sem gyerekcsíny a Vasas legyőzése, egy ilyen találkozóra még azok az angyalföldi szurkolók is ellátogattak, akik amúgy nem szoktak kimenni. 3. Nem volt szerencséjük. Főleg a lövésekre kell itt gondolni. A kapufa aljas dolog - nem könnyű eltalálni, és marhára idegesítő, ha mégis sikerül. Az egri lövők többször is idegesek lettek...
Ellenben a Vasasnak gyakorlatilag minden bejött, végig erősebbnek tűnt, mint ellenfele. Érdekes, hogy a döntő gólt az a Katonás Gergő szerezte, aki egyáltalán nem villogott a szezonban, mégis úgy alakult, hogy ő maradt ott és volt lelki ereje egyet lóbálni, majd szétlőni a hosszú felsőt.
Utóhang a döntőről és a bajnokság értékelése hamarosan.