"Medencék, gólok, pofonok..."

Szegény Makovecz Imre... Bizonyosan összegyűrődött a szemöldöke, amikor meglátta, hány szurkoló fér be az általa 1500 férőhelyesre tervezett Bitskey Aladár uszodába. Akárhogyis, mindenki befért.
Ha megpróbálunk visszaemlékezni a mérkőzés első momentumaira, eszünkbe jut, hogy az Eger vezető góljához a Vasas védőinek óriási bakija kellett. Így indult. Aztán fordultak a szerepek, s a hevesi csapat nagyobbnál nagyobb butaságokat csinált védekezésben. A harmadik negyed pecsételte meg a sorsukat: kihagytak egy kettős emberelőnyt, elvesztették Nyékit (Varga II már előzőleg cserével kiállt), Szécsi sem állt a helyzet magaslatán.
Ellenben a Vasas pólósai tulajdonképpen hiba nélkül játszottak. Ami a legszembetűnőbb azonban, hogy csapatként. Szépen szétoszlott a felelősség, a kiegészítő emberek ugyanúgy részt vettek mindenben, mint úgymond a nagyok - ugyanez az Egernél már két emberre, Birosra és Kis Gáborra korlátozódott. Ők ugyan nem látták, de volt egy plusz segítségük. Legalábbis feltételezhető, hogy Gerendás György felesége férje munkáját kívánta egyszerűbbé tenni, amikor elfoglalta helyét - a zsűriasztal mögött. Minden egyes (az Egert súlytó) ítéletet komoly epeömléssel, olykor a játékvezetők felmenőinek emlegetésével kommentált. Hogy ez mennyire lehetett segítség? Nem tudni.
Összességében úgy tűnik, a Vasas megérett a címvédésre. Az Egernek viszont már nincs veszteni valója, így semmi nincs lefutva. Péntek este fél 10-kor már talán okosabbak leszünk, hiszen 8-kor kezdődik a negyedik meccs...