"Medencék, gólok, pofonok..."

A Kapus
A vízilabdázók családjának azon tagja, amely a sportág fejlődése során elvált a főágtól, s a játék változatosabbá tétele érdekében a kapu előtti területre korlátozta élőhelyét. Elsődleges életcéljának a kapura tartó labdák megszerzését tartja, ezért képes akár élőhelyét elhagyva 5-6 méterre eltávolodni a kaputól, és rárontani a centerre, vagy a ziccerben úszó támadóra. Időkérés után akár a félpályáig is felúszhat.

Külső jellemzői: A Kapus általában 200 centiméter magas, vékony testalkatú. Végtagjai testéhez képest aránytalanul hosszúak. Ujjai általában görbék, mert a nagy sebességű labda és a kapufa közé szorulva gyakran eltörnek, de nem forrnak össze rendesen. Lábai különösen erősek, ezért képes akár egy órán keresztül a vízfelszín felett tartani a fejét és a vállait. A folytonos taposás és a labdával való gyakori érintkezés miatt izületei (kiemelten a térd és a könyék) pár év alatt tönkremennek, ám hála a modern orvostudománynak, az ilyen jellegű problémák már gyógyíthatók. Ennek ellenére gyakori az említett helyeken a fásli viselete, az ujjpercek környékén pedig a leukoplast.

Különös ismertetőjelek: A Kapust mindenek előtt a piros sapka különbözteti meg a vízilabdázók családjának egyéb tagjaitól. Ez azért fontos, mert így ő is meg tudja magát különböztetni a többiektől. Hogy ne legyen bonyolult, a Kapus az 1-es, vagy a 13-as, esetleg a 14-es számú sapkát szokta kapni, de a legfontosabb, a szövetdarab piros színe. Sapka nélkül sem nehéz megállapítani, ki a csapat kapusa. A már említett jellemzőkön kívül a beszédbe elegyedés során feltűnhet a furcsa viselkedés, az érdekes gondolkodásmód. Ezeknek okozója lehet az aránytalanul sok erős fizikai behatás, amely a Kapus feje és a gyors, kemény labdák találkozáskor lép fel, már gyermekkortól kezdve.

Egyéb jellemzői: A Kapusnak nem alapvető célja a gólszerzés, ugyanakkor előfordulhat, hogy a csapat egyöntetűen a kapust teszi felelőssé egy-egy gólért. Ezek a fajta gólszerzések nem kedveznek a csapatnak. Ám vannak Kapusok, akik éleslátásuknak és remek labdaérzéküknek köszönhetően képesek az egész pályát átdobva gólt szerezni, s ezzel kényelmetlen helyzetbe hozni fajtársukat. Ezen felül felelősséggel tartoznak a saját kapujuk előtt zajló eseményekért, különös tekintettel a védekező játékosok mozgására. Éppen ezért előfordulhat, hogy a Kapus hangosan beszél, kiabál, szélsőséges esetben ordít csapattársaival. Ekkor olyan pirossá tud válni a feje, mint a sapka, melyet visel.

Jelentőssége: Furcsasága ellenére a Kapusnak rendkívüli szerepe van a vízilabda világában. Sorsdöntő szituációkban képes bravúrokra (váratlanul nagyszerű védés), vagy potyákra (a labda nem várt előfordulása a kapus háta mögötti hálóban), tehát kijelenthető: a Kapus szerepe sorsdöntő lehet.

Jelentősebb magyar Kapusok (a teljesség igénye nélkül): Speisegger Ernő, Molnár Endre, Cservenyák Tibor, Steinmetz János, Ambrus Miklós, Boros Ottó, Kósz Zoltán, Szécsi Zoltán, Gergely István, Nagy Viktor, Baksa László