"Medencék, gólok, pofonok..."

Egy másodosztályú csapat tagjaként van szerencsém évek óta viszonylagos rendszerességgel az egyik öregfiúk csapat ellen kétkapuzni. Olyan volt játékosokról van szó, akik túl vannak az ötvenen, de nem bírják abbahagyni a vízilabdát. Elképesztő dolgokat él át ellenük az ember...
Személy szerint a legdegradálóbb élményem az volt, amikor tavaly épp formába kellett lendülniük egy világverseny előtt, és rajtunk gyakorlatoztak. Sudár Attila - Montreal olimpiai bajnoka - lóbált. Középen, hét-nyolc méteren. Mi meg néztük: ez mit akar? Hát nem látja, hogy szépen behúzódtunk a center elé, oda nem lehet beadni? Miért nem várja meg a keresztbeúszót? Ha lesz. A kapusunk meg mindent megfog. És min vigyorog? Hát azon vigyorog, hogy mindent lát. A behúzódást, a blokkokat, a kapust, a kaput és a rést... És lóbál, lóbál, lóbál és ellövi. A labda zsinóron húzva, geller nélkül vágódik a bal felső sarokba. Na, ezt még megcsinálta kétszer-háromszor, mindannyiszor vigyorgott.
Horkai György - szintén Montreal bajnoka, egykoron szövetségi kapitány is volt - balkezes. Megsunyul a jobbszélen, aztán egyszer csak beindul, visszalép, passzol, pattint, ejt, lő - kész a baj. És még mindig meg tudja csinálni az átdobós cselt, csont nélkül.
Kuncz László - olimpiai bronzérmes - center, bekk, vagy ami kell. Félelmetes testi ereje van az öregnek, s bár úgy tűnik, nincs nagy ereje a labdáinak (de van), iszonyú pontosan lő. Finoman elcsuklózgat, és nem lehet tudni, mi lesz a következő mozdulata.
Eppel László - őserő - center. Na, most van az úgy, hogy az ember edz, készül, gondolkodik a meccsről, a meccsen. És akkor szembe kerül egy ilyen Eppel Laci tipusú emberrel, amikor is mindennek vége, mert el sem kezdődik. Ha bekerül a labda centerbe, nincs mese: az vagy gól, vagy kiállítás, vagy büntető. Nem durván, de érezteti, nem fogsz hozzájutni a labdához. Az az övé.
Székely Zoltán - tisztelt bíró sporttárs - center, bekk. Ha Eppel Lacira azt mondtuk, őserő,  az nála is igaz, fűszerezve némi gatyafogással. Tenyerének méretéből kiindulva azonban nem csak a gatyát tudja elkapni, hanem... minden mást is, ami az alhas környékén van. Bár a labdával már nem olyan tudatos, azért minden mozdulatán érződik a régi idők vízilabdája.
Tóth Bála kapus. Régebben nem értettem, milyen az, ha valaki rutinból véd. Most már igen. Amire lehet, odaér, amire nem lehet, na azt szedi ki rutinból. Stabilan áll, hiába a lóba, jobban tudja, mikor fogja a lövő elengedni, mint maga a lövő.
Nagyjából ez az a csapat, amelyik a senior világversenyeken - ha telik rá, mennek - ugyanúgy éremmel térnek haza, mint évtizedekkel ezelőtt.
Amire még ki kell térnünk, az a duma. Ezek játék közben beszélgetnek egymással, velünk, a kapusokkal. Például:
Horkai büntetőt lő. Hanyagul, laposan, középre. Ez azért gól, mert a kapus elugrott valahova egy olyan mozdulat miatt, amit csak ő látott és csak Horkai tudja, mi volt az. Majd a balkezes megkérdezi: - Te hova ugrálsz?
Szintén Horkai, ezúttal passzol. Székelynek be centerbe. A sporttársnak csak könyéktől felfele van a teste a víz felett - azért kapufás gól. Feljön, mélyet szusszan.
- Bement? - kérdi Horkai felé fordulva.
- Be. Képzeld milyen jó volt a passz, ha még te is be tudtad lőni?
Egy kis Székely. Ő úgy úszik be centerbe, mint egy tolóuszály. Lassan, megfontoltan, de oda fog menni... És akkor a két méteres vonalra érve egy ezredmásodperc alatt lenyúl gatyára, és már be is áll. Ezt én nem tudtam, nem is sejtettem akkor. Mire eszméltem, bepottyant a labda, ő elengedte a gatyámat, de csak hogy jobban bordán tudjon könyökölni - a lemozgáshoz ez kell -, majd a már felhúzott lábával hátba is rúgott, így uszkve három méter rávolságba kerültünk egymástól - ő maradt középen, én meg valahol  a szögletzászlónál eszméltem. Arra, hogy gól. Zoli fújtatott, mint egy gőzgép, de azért odaszólt:
- Én előzőleg kiállítottalak volna, mert rám akartál nyúlni, amikor bejött a labda. Nálam ez kiállítás - mondta a szakértő arckifejezésével.
- De azért nyugtass meg, ugye ez nem volt kontra? - kérdem
- Áh, dehogy. A centert védeni kell...
Azért hogy mondjak valami "csúnyát" is, ezeket a momentumok két lefordulásgól között esnek, ugyanis a kondijuk már nem a régi - mi meg ezt ki tudjuk azért használni. Ezért ha az edzőmeccs után nem is esik le nekünk, nagy megtiszteltetés ellenük játszani, és kisebb mennybemenetelnek tekinthető egy ilyen csapat ellen szépet csinálni.